0:00 Mik az átprogramozó hangok, és miért ilyen erősek? Amikor át akartam programozni valamit... Volt egy hanganyag, Marian, amit öt hónapon át hallgattam, mindig ugyanazt. Hihetetlenül jól sikerült átprogramoznom a pénzhez fűződő viszonyomat. Iszonyúan mérgező kapcsolatom volt a pénzzel. A hiány volt a normális. Ha valaki tíz éve azt mondja akkori énemnek, hogy azt az életet fogom élni, amit most, el se hittem volna, viccből sem. Begoña del Campo pszichológus, neuropszichológiai mesterdiplomával. Szemlélete a legkorszerűbb agytudományt ötvözi gyakorlati, innovatív eszközökkel, amelyek segítenek átvenni az irányítást az elméd felett, és újratervezni a valóságodat. Ma ezreknek segít átalakítani az elméjüket, a szokásaikat és az identitásukat, belülről kifelé. A retikuláris rendszer az agy egy része, ahol megtanítod az agyadat arra,
0:47 hogy mire szeretnél figyelni. A memóriát is lehet edzeni, a hippokampuszt. Néhány év múlva az elme edzőtermei olyan természetesek lesznek, mint ma a testedzőtermek. Miért? Mert a mesterséges intelligencia fog gondolkodni helyetted, és ha te nem gondolkodsz, ha nem edzed tudatosan az agyadat, akkor elveszítesz bizonyos struktúrákat. Például a nagymamám a földeken dolgozott, elképzelhetetlen lett volna, hogy edzőterembe járjon, nem is léteztek még testedzőtermek. Miért? Hát mert a testedet a munkához használtad. Ugyanez fog történni az elmével is. Nagyon fontos, hogy jó vizualizációs technikád legyen. Először kézzel leírod, hogy mit szeretnél. Aztán, amit én csinálok, az… Ott az történik, hogy irányt adsz az agyadnak, és el fog vinni oda, ne kételkedj benne. Van valami, amit el szeretnél érni az életben, és ezt pontosan tudod.
1:35 Tudod, mennyivel szeretnél többet keresni, milyen párra vágysz, milyen életet szeretnél élni úgy két év múlva. Mindezt tudod, mert már gondolkodtál rajta, újra meg újra átgondoltad. Már régóta foglalkoztatnak ezek a kérdések: sokat töprengtél rajtuk, mérlegelted, mit szeretnél, és elképzelted, milyen lenne mindezt elérni. Alaposan el is mélyedtél ezekben a gondolatokban. Aztán amikor szembesülsz a valósággal, mégis van egy szakadék, egy különbség aközött, amit ma megélsz, és aközött, amit szeretnél elérni. Mi történik ilyenkor? Ma valami olyasmiről fogunk beszélni, ami sokkal többről szól, mint az akaraterő, amikor el akarjuk érni a céljainkat, vagy meg akarjuk valósítani mindazt, amire vágyunk. Ehhez pedig meghívtam egy vendéget, akit tudom, hogy nagyon szerettek,
2:21 és aki már járt korábban a podcastban. Ő Begoña, pszichológus, idegtudományi szakértő, és arról fog mesélni nekünk, mik a mentális korlátaink, meddig képes eljutni az agyunk, amikor azt az életet akarjuk megteremteni, amire vágyunk. Mert szeretném, ha áttörnéd azokat a mentális korlátokat, amelyeket most magaddal hozol, és amelyek megakadályoznak abban, hogy elérd azt a nagyszerű életet, amiről olyan sokat beszélünk a podcastban. Úgyhogy maradj velünk a végéig, mert végigvesszük az összes ma elérhető eszközt, és értékeljük őket, hogy lássuk, mi működik, mi nem, és mit tehetünk azért, hogy jobban csináljuk, és hogy a mentális újraprogramozás eszközei valóban működjenek. Maradj velünk a végéig! És mielőtt belevágunk, írd meg kommentben: mielőtt véget ér ez az év, mi az a dolog,
3:08 az a terület, amit nehezen tudsz megvalósítani a szerelemben, a pénzügyekben vagy a szakmai életedben? Mi az, amit ha az év végére sikerülne elérned, azt mondanád: „Hűha, ez tényleg az én évem volt”? Írd meg kommentben! És akkor vágjunk is bele. Begoña, üdvözöllek az A lo Grande Podcastban! Hogy vagy? Fantasztikus, Marian. Már nagyon várom, hogy újra itt legyek. Mert tudod, hogy köztünk is megvan ez a mentális és spirituális kapcsolat, és nagyon jól működik. És hát igen, nagyon örülök, hogy itt lehetek. Öröm, hogy újra itt vagy velünk. Az előző közös epizódunk sok embernek adott inspirációt, nem? Hiszen segítettél megérteni, hogyan tudjuk uralni és edzeni az elménket, és hogy ezt bármilyen életkorban, mindenféle kifogás nélkül megtehetjük.
3:53 Ezért szerettem volna, hogy újra elgyere ide, és most még több olyan technikát és eszközt ossz meg velünk, amelyek a mentális újraprogramozással kapcsolatosak. Kezdésként, Begoña, ezt szeretném kérdezni tőled: mi történik az agyunkban, vagy egy ember agyában abban a pillanatban, amikor eldönti, hogy többet szeretne az élettől? Vagyis mivel találja szembe magát mentális szinten, amikor valaki elkezd többre vágyni az életében? Milyen gondolatokkal találkozik ilyenkor, amikor elkezd többet kívánni magának az élettől, és mit mond neki az elméje? Mit mond ilyenkor az elméd? És miért olyan nehéz megtennünk azt a következő lépést afelé az élet felé, amire vágyunk? Ez egy kivételes, csodálatos kérdés, Marian. A helyzet az, hogy az agyunk arra van berendezkedve, hogy életben tartson
4:42 minket. És ezt próbálom megértetni az emberekkel: először értsék meg, mi történik velük, hogy aztán lépéseket tudjanak tenni. Alapvetően az agyunk évmilliók alatt pontosan erre fejlődött: hogy életben tartson. Amikor pedig ki akarod mozdítani abból a zónából, abból a kényelmes helyzetből, akkor ezer akadályt gördít eléd. Ezer akadályt, csak hogy maradj ott, ahol vagy, mert ott eddig túléltél. Szóval ez a fő konfliktus a modern agy és az érzelmi agy között. Én néha a MacLean-féle elmélettel magyarázom ezt. Ez egy nagyon egyszerű elmélet, amely szerint az agy belülről kifelé fejlődött, mintha matrjoska babákból állna. Legbelül van a primitív agy, a hipotalamusz. Aztán a törzsfejlődés során kialakult az érzelmi agy, majd pedig a modern agy.
5:31 És mi történik? A régebbi részeknek több idegi kapcsolatuk van, te pedig egy kevesebb kapcsolattal rendelkező modern agyból próbálsz változtatni. És persze az előző részeknek, vagyis a primitív agynak és az érzelmi agynak nagyobb a súlya. Ez egy nagyon egyszerű módja annak, hogy elmagyarázzuk. Nyilván sok tényező játszik közre, de biológiai szempontból ez egy egyszerű magyarázat, ami segít megérteni. Aztán persze végtelenül sok más magyarázat is van. Például tudatos szinten változtatni akarsz: szeretnél egy bizonyos életet, vagy valamilyen változást, és teljesen tisztán látod, mit szeretnél. Ezt hangsúlyozom, tudatos szinten. Aztán mégis van valami, ami miatt újra visszatérsz a régihez.
6:16 Nagyon erős a társadalmi tehetetlenség is, ami abba az irányba húz, hogy visszatérj a régihez. Amikor egy új identitásról álmodsz, akkor valójában elengedsz, vagy el kell engedned egy régi identitást. Ez pedig sokszor azt jelenti, hogy olyan helyeket, embereket és helyzeteket is elengedsz, amelyek már nem illenek ahhoz az identitáshoz, amit el szeretnél érni. És igen, Marian, ezt a saját tapasztalatomból mondom, mert én is átmentem mindezen. Amikor elengeded a régi önmagad egy-egy változatát, az egy kicsit gyászfolyamat. Meggyászolod azt az embert, aki voltál. Én azt szoktam mondani, hogy egyetlen életen belül sok életet éltem már, mert sok mindent el kellett engednem… Vagyis nem, sokszor ez az újrateremtés, ez az újjászületés az én döntésem volt.
7:05 Ha akarod, erről még beszélhetünk később, de ahogy halad a technológia és minden más, néhány év múlva az újrakezdés már nem lesz választható. Kötelező lesz. Vagyis nem lesz más választásod. Manapság, ezekkel a változásokkal… A mesterséges intelligencia, hát ez egy óriási téma. Tudom, hogy az emberek részéről még mindig nagy az ellenállás, de ez elkerülhetetlen, már jelen van az életünkben, és nem utasíthatjuk el ennek a technológiának a használatát, mert már a mindennapjaink része. Hogyan fogja mindez átalakítani az agyunkat? Elképesztő. Van egy mondás, amit gyakran szoktam mondani: amit nem használsz, azt elveszíted. És ez alól az agy sem kivétel. Ha aztán egy külső intelligenciára bízod a gondolkodást, nem dolgoztatod többé az agyi struktúrákat, nem használod őket,
7:53 így neuronokat fogsz veszíteni. Vagyis ez elkerülhetetlen. Az igaz, Marian, hogy még mindig nagy az ellenállás, de minél tovább tart, mire az emberek felismerik, milyen fontos alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, annál nehezebb dolguk lesz később. Ugye. Most kicsit elkalandozom a témától, de szerintem ez nagyon érdekes, nem? Azt mondjuk: „El fogjuk veszíteni az idegsejtjeinket”, de az is igaz, úgy gondolom, hogy az agyunk új területeit is újratanítjuk, hogy kommunikálni tudjunk a mesterséges intelligenciával. Te nem így látod? Igen, igen. Vagyis igen, persze, biztosan lesz egyfajta idegi átrendeződés. Szóval biztosan. Figyelj, szerintem itt alapvetően kétféle ember lesz. Nem szeretek ennyire végletesen fogalmazni, de most igen. Vannak azok, akik megértik, milyen mély ez a téma, és azt mondják: „Na jó,
8:41 akkor edzeni fogom az agyamat, mert különben elveszítem.” Nézd, például én a nagymamámat szoktam felhozni. A nagymamám a földeken dolgozott. Elképzelhetetlen volt, hogy edzőterembe járjon. Akkoriban még nem is léteztek ilyenek. A múlt század elején még nem voltak testedző edzőtermek. Miért? Hát mert a testedet a földeken végzett munkához használtad. Aztán a múlt század közepén már kezdtek megjelenni. Miért? Hát mert az emberek beköltöztek a városokba, egyre inkább ülőmunkát végeztek, és kezdtek megjelenni azok az edzőtermek, ahová manapság, hát, nyilván mindenki jár, hogy ne veszítsen izmot, csonttömeget, meg ilyesmit. Mert megváltozott a munka. Már nem végzünk fizikai munkát, ugye? Ezt egy másik területen kell keresnünk. Pontosan.
9:27 Azt mondod: „Vagy edzem a testem, vagy elveszítem az izmaimat, a csontjaimat, meg a többit.” Ugyanez történik majd az elmével is. Ezért edzeni kell. Lesznek elmeedzőtermek. Én már két éve nyitottam egyet. Szóval úttörő voltam ebben. Mit csinálnak az elme edzőtermei? Fejtsd ki. Az agyad meghatározott struktúráit edzed. Vagyis például az amigdala nevű agyterületet, vagy a memóriáért felelős hippokampuszt, esetleg a bal oldali orbitofrontális kérget, amikor bizonyos dolgokra irányítod a figyelmedet. Szóval majd meglátod, hogy pár év múlva az elme edzőtermei ugyanolyan természetesek lesznek, mint ma a testedzőtermek. Miért? Hát azért, mert a mesterséges intelligencia gondolkodik majd helyetted, és ha te nem gondolkodsz, ha nem edzed tudatosan az agyadat,
10:12 elveszítesz bizonyos struktúrákat. Ezt már látni lehet. Ha három alapvető készséget kellene mondanod, amit edzenünk kell, vagy agyterületeket, amiket említettél, például az amigdala meg ilyesmi: melyik háromra szavaznál, hogy most fejlesszük a figyelmünket, a fókuszunkat, a mostani igények mellett? Nemcsak azért, hogy elérjük, amit szeretnénk, hanem hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz. Alkalmazkodni, száz százalék. Figyelj, van egy dolog, amit nagyon szeretek edzeni: a retikuláris rendszert. A retikuláris rendszer a figyelmi rendszer. Az agynak az a része, amellyel azt edzed, hogy mire szeretnél figyelni. Például, ha azt mondom neked: „Marian, ma nyisd meg az én alkalmazásomat”, puff, a mai reggeli gyakorlat: ma az lesz a küldetésed, hogy keress három kedves gesztust másoktól. Vagyis három olyan gesztust, amit emberek tesznek, vagy olyan helyzeteket,
11:01 amelyek éppen... Vagy három, kettő, vagy egy, teljesen mindegy. De úgy indulsz el a világba, hogy ezt keresed. Ha ezt keresed, ezt fogod látni. Vagyis tényleg ezt fogod látni. Azt mondod majd: „Milyen kedvesek az emberek!” Na, figyeld csak. Ahogy a példában is mondtuk: amikor teherbe estem, azt vettem észre, hogy mindenütt csak várandós nőket és gyerekeket látok, mert arra irányítod a figyelmedet. Pontosan. Szóval persze, tudatosan kell arra figyelni, amit látni szeretnél. Persze, ilyenkor a retikuláris rendszer, vagyis a figyelmi szűrőd a körülötted lévő végtelen sok inger közül azt fogja megragadni, amire aznap éppen edzel. Ebben az esetben magát a retikuláris rendszert. A memóriát is lehet edzeni, például a hippokampuszt. Vagyis készült erről egy nagyon ismert tanulmány.
11:48 Biztos, hogy beszéltetek már róla itt valamelyik vendéggel. A londoni taxisofőrök vizsgálata. Mert elképesztő memóriakapacitásuk van, hiszen ők nem használnak GPS-t vagy Google Maps-et, mint mindenki más. Igen, pontosan. Azt hiszem, ezt a kutatást még akkor végezték, amikor a GPS-ek még nem voltak ennyire elterjedtek. Elég régi ez a kutatás, de azt látták, hogy a hippokampuszban, a térbeli tájékozódásért felelős területen több neuronjuk volt. Vagyis ez a kutatás azt mutatja, hogy a memória új neuronokat hoz létre ezen a területen. Tehát ha edzed a térbeli memóriádat, ott több neuronod lesz, de ez az egész agyra igaz. Kérlek, adj nekünk egy eszközt a memóriánk edzésére, főleg nekünk, akiknek halmemóriánk van.
12:34 Szerintem itt nem is a memóriával van probléma, hanem most inkább a figyelemmel. Vagyis az én meglátásom szerint ez inkább figyelmi, mint memória-probléma. Annyi inger ér minket, hogy nem arról van szó, hogy… Képzeld el, mondok egy példát is, mert példákon keresztül mindig könnyebb megérteni. Otthon vagy, és azt mondod: „Jaj, megyek, megkeresem a telefonomat.” Na, a telefont nem, mert az mindig kéznél van. „Megkeresek egy papírt”, mindegy, hogy milyet. Átmész a másik szobába, és amikor odaérsz, azt kérdezed: „Miért is jöttem ide?” Aztán visszamész az étkezőbe, és akkor eszedbe jut: „Jaj, a papír!” Mert amikor megváltozik a környezet, az a memóriára is hatással van. Vagyis amikor visszamész… A memóriának nagyon sok köze van a környezethez. Nagyon sok. Amikor visszamész az étkezőbe, újra aktiválódik az emlék, és azt mondod:
13:21 „Persze, igen, ezt csináltam, és a papírt kerestem.” Sokszor nem a memóriánk hagy cserben, hanem a figyelmünk. Vagyis nagyon szétszórtak vagyunk, rengeteg inger ér minket, sok minden jár a fejünkben, és azt hisszük, hogy memóriazavarunk van. Ami még rosszabb, hogy sokan, ahogy telnek az évek, elkezdenek nagyon aggódni emiatt. Pedig nem kell, hiszen húsz-, harminc- és ötvenévesen is előfordul, hogy kihagy a memória. Persze, nem szabad elbagatellizálni, ha már nagyon feltűnő memóriazavarokról van szó, de mi most az ilyen ritka, pillanatnyi esetekről beszélünk. Ezek most nagyon gyakoriak, főleg azért, mert a figyelmünk nagyon megosztott, nagyon szétszórt. Neked mi a kedvenc eszközöd arra, hogy fejleszd a figyelmedet? A figyelmemet több alkalommal edzem. Úgy értem, riasztásokat állítok be.
14:07 Ezzel az alkalmazással állítom be őket újra meg újra. Így aztán oda irányítom a figyelmemet. Ilyenkor például tudatos jelenlétet, testpásztázást gyakorlok. Tarts egy ilyen szünetet valamikor a nap folyamán, hogy odafigyelj magadra, a saját érzéseidre. A testemre. Van egy testpásztázó hanganyag is, ami egyébként nagyon rövid. Öt perc az egész, és közben érzed a lábfejedet, a térdedet, végigvezet egy gyors pásztázáson. Visszatérni a testhez, kilépni az elméből… ez ma olyan nehéz, Marian. Szuper, szerintem ez nem csak... vagyis, ezek a mindennapi életben használható eszközök. És erre az edzőtermes dologra még nem is gondoltam. De tényleg, ez nagyon erőteljes. Ez nagyon ütős, ez nagyon ütős, nem lesz más választásunk. Edzenünk kell az agyunkat. Amit nem edzel, azt elveszíted.
14:52 Ha a mesterséges intelligencia válaszol neked, és rábízod a gondolkodásodat – és ezt csináljuk is –, van még egy eszköz, amit ajánlok, ha már az eszközökről és a mesterséges intelligencia használatáról beszélünk: amikor választ keresel, szánj rá két percet, hogy előtte átgondold. Vagyis amikor kérdezni akarsz valamit a mesterséges intelligenciától, várj pár percet, és gondold végig: „Na, ezt fogom megkérdezni tőle, de szerintem ez így van, így meg így.” Összevetem majd a mesterséges intelligencia válaszával, de előbb gondold át te. Aztán vesd össze, mert ha már rögtön megkérdezed... Kiszervezve. Még azt is valami másra bízod, hogy gondolkodjon helyetted, pedig ennek belőled kellene jönnie, nem? És néha velem is előfordulnak ilyen teljesen logikus dolgok, nem? Régebben, amikor még nem volt ez az eszközünk, magunknak kellett
15:39 végiggondolnunk. Most meg valahogy így: „Folyik a gyerekem orra, vajon mi lehet?” Ezt csak kitalálom, de olyan, mintha előbb rá kellene kérdeznem. Már nem bízom a megérzéseimben, meg abban a tapasztalatban sem, ami ezekkel a dolgokkal kapcsolatban bennem van, nem? Nem tudom. Nem, nem, teljesen átengedjük a gondolkodást. Veszélyes, nem gondolkodunk önállóan. Ez azért durva! Ez tényleg nagyon durva. És ez az, hogy nagy az ellenállás, de tényleg, minél tovább késlekedünk, hogy felszálljunk erre a vonatra... És igaz, hogy minél több év van mögöttünk, annál jobban ellenállunk a változásoknak? Vagy vajon maga az agyunk is egyre rugalmatlanabbá válik? Ez egy társadalmi, korlátozó hiedelem, de nem igaz. Nem, nem, egyáltalán nem, abszolút nem. Végső soron attól függ, milyen edzést végzel nap mint nap.
16:27 Vannak kilencvenévesek, akiknek rendkívüli a szellemi frissességük, és vannak húszévesek, akiknek egyáltalán nincs ilyen. Nem, nem hiszem, hogy lenne ilyen ellenállás. Szerintem ez egy társadalmi hiedelem, hogy ez így van. Ha van egy hiedelmed, az agyad általában mindig azt mondja majd rá: ámen, arra, amit te hiszel. Aztán ha azt hiszed, hogy ahogy öregszel, egyre nehezebben tanulsz, az agyad is áment mond rá, és tényleg nehezebben fogsz tanulni. De mondom, ezzel egy irracionális hiedelmet táplálsz. Nem igaz. Nem igaz. Tudományosan nem? Ez nem igaz. A neuroplaszticitás egész életünkön át megmarad. Végeztek vizsgálatokat, sőt, van egy nagyon szép tanulmány is. Nyolcvan év fölötti embereket egyfajta valóságshow-szerű helyzetbe raktak, ahol minden olyan volt, mint harminc évvel korábban: a bútorok,
17:15 és még tükrök sem voltak. Vagyis még magukat sem láthatták. Egyszerűen egy olyan, mesterségesen létrehozott valóságban voltak, ahol a hatvanas évekből származó hírek szóltak, minden olyan volt, mintha tényleg ott élnének. Aztán megvizsgálták a telomereiket, amikből a sejtek öregedésére lehet következtetni, és azt látták, hogy megfiatalodtak. Hát, képzeld el! Ez nagyon durva, az elme tényleg nagyon menő. Az elménkben rejlő erőt és képességeket még mindig nem tudjuk igazán felmérni. Találtam egy másik kutatást is, amely egy spanyol neurológustól, Álvaro Pascualtól származik. Megkért egy csoportot, hogy öt napon át naponta két órán keresztül gyakoroljanak egy egyszerű zongoragyakorlatot, egy másik csoportot pedig csak arra kért, hogy képzeljék el ugyanezt,
18:04 mozdulatlan kézzel. Azt mondja, hogy az ujjak mozgását irányító agyterület mindkét csoportban megnőtt: azoknál is, akik gyakoroltak, és azoknál is, akik csak elképzelték, hogy zongoráznak. Vagyis ennyire. Na jó, itt már kicsit szélsőséges példát mondok. Ha csak elképzelem, hogy az edzőteremben edzek, és súlyokat emelek, át tudom alakítani a biológiámat úgy, mintha tényleg edzettem volna? Nem úgy, mintha edzettél volna, de azért többet ér, mintha nem csinálnád. Úgy értem, képzelj el három alanycsoportot. Az egyik egyáltalán nem edz, a másik csak fejben edz, a harmadik pedig ténylegesen edz. De facto, mi? A „de facto” azt jelenti, hogy edzeni jár, elmegy az edzőterembe, vagyis tényleg edz. De facto, vagyis valóban.
18:50 Na, figyelj csak, itt azoknál, akik edzenek, nyilván több… Szó szerint sérül az izomtömeg, aztán újjáépül. Szóval ők egyértelműen izmot fognak növeszteni. De ezek többet építenek, mint ezek. Vagyis akik fejben is elvégzik a mozdulatot, jó? Azok is építenek valamennyi izmot, valamennyit, jó? Nem azt mondom, hogy ugyanannyit, mert nyilván… De azért van különbség azokhoz képest, akik fejben nem gyakorolják a mozdulatot. Ez egyszerűen hihetetlen. Tényleg, ez… Szerintem… Tanulmányokat olvasok, és lenyűgöznek. Vannak igazán lenyűgöző kutatások arról, mire képes az elme. Arról, hogy mit tehetünk az elménkkel, jóra vagy rosszra. A nocebohatás, a placebohatás. Számomra a placebohatás a legszembetűnőbb példája annak, hogyan működik az agy,
19:38 és mekkora ereje lehet az elmédnek. A nocebohatás pedig ennek az ellenkezője. Vagyis amikor az emberek a gondolataikkal támadják saját magukat. Ahogy beszéltük is, az agy nem tudja megkülönböztetni, hogy amit elképzelsz, az tényleg történik-e vagy sem. Ha tehát azt hiszed, hogy egy oroszlán támad rád, beindul a kémiai folyamat. Gyorsabban kezd verni a szíved, a mellékvesék kortizolt szabadítanak fel, több vér áramlik a lábaidba. Ez akkor is így van, ha az oroszlán valójában nincs ott, és csak elképzeled a támadást. Szóval mindez valóban végbemegy a testedben. Én úgy látlak, mint egy igazi gépet: csak csinálod a dolgokat, építesz, alkotsz. Hány éves vagy? Elmesélek neked valamit, amit nem szoktam mondani.
20:25 Amikor egy igazán nagy szakértőt szeretnék elhívni ebbe a podcastba, olyanokat, akiknek a meghívását már hónapok óta kéritek tőlem, elsőként mindig ezt kérdezik: „És hányan követnek téged, Marian?” Ennyire nyersen működik ez. Ezért ma egy konkrét szívességet kérek tőled: iratkozz fel a csatornára. Ha már fel vagy iratkozva, csak annyit kell tenned, hogy bekapcsolod az értesítési csengőt. Ezt most is megteheted, közvetlenül a videó alatt. Minden egyes feliratkozás egy kulcs, amivel kinyithatjuk a következő interjú ajtaját, azt az interjút, amely megváltoztatja mindannyiunk életét, akik ennek a közösségnek a részei vagyunk. Köszönöm, hogy itt vagy, és akkor folytassuk az interjút. 55 leszek. Szóval, rád nézek, és egyre fiatalabbnak tűnsz, mint korábban.
21:12 És főleg nemcsak fizikailag, hanem abban is, ahogyan dolgozol, nem? Nagyon lendületes vagy, nagyon aktív, rengeteg mindent csinálsz, kutatsz, tanulsz, méghozzá folyamatosan. Olyan vagy, mintha tele lennél életerővel. Mi az, ami mostanában működik neked, amikor megpróbálsz dolgokat valóra váltani? Úgy értem, hogy „na, szeretnék szerepelni ebben a podcastban, vagy nem is tudom, több bevételt szeretnék elérni a vállalkozásommal”, nem? És szembesülsz a valósággal, hogy nagyon sok mindent kell tenned, de hogyan edzed az elmédet, hogy eljuss ehhez a célhoz? Adok neked pár tippet, amit én is használok magamon, jó? Először is: a szenvedély. Nekem a szenvedély az, hogy szenvedéllyel csináljam, amit csinálok, és mindazzal, amit gondolok. Bármit csinálsz, csináld szenvedéllyel.
22:00 Voltak vállalkozásaim, volt... Hát, volt egy éttermem. Dolgoztam szakácsként, pincérként, aztán ingatlanosként, majd vezetni tanítottam. Órákat is tartottam, autószerelést tanítottam, emlékszel, meséltem? Hivatásos sofőröknek. Autószerelést tanítottam, a motorról magyaráztam. És a motorról magyaráztam, mert imádtam. Igazán lelkesedtél Egyszerűen imádtam a motorokat. Aztán, persze, amikor pszichológiát tanultam, majd elvégeztem az idegtudományi mesterszakot, sok párhuzamot vontam. Sőt, a mai napig párhuzamot vonok a motor és az agy között. Hiszen ezek működő gépek. Ezért szeretek utánajárni, hogyan működnek a dolgok. Szóval ez az egyik… Nekem ez az életem üzemanyaga. A szenvedély. Csinálj mindent szenvedéllyel. Vagyis teljesen mindegy, ha hibázol, csak szenvedéllyel csináld. Ez csodálatos.
22:49 És figyelj, van még valami, ami szerintem… Nemrég olvastam is erről egy tanulmányt, és fantasztikus. Először elmesélem a kísérletet, aztán elmagyarázom, miért fontos ez ahhoz, hogy valóban megvalósuljon, amit elképzelsz. Elmondom. Képzeld el, fogtak néhány embert, betették őket egy funkcionális MRI-gépbe, és vizsgálták az agyukat. Az agyban van egy önmagunkra vonatkozó terület, vagyis amikor magadra gondolsz, ez a terület aktiválódik. Ez az énérzet, ugye? Kiderült, hogy amikor arra kérték őket, gondoljanak arra, milyenek lesznek tíz év múlva, a jövőbeli önmagukra, ez a terület nem aktiválódott. Vagyis olyan, mintha… De ez minden embernél így működik. Mindenkinél, vagy majdnem mindenkinél. Ez így működik… Nem aktiválódik ez az önmagunkra vonatkozó terület.
23:37 Aztán azt mondták: „Csináljunk egy kísérletet. Készítünk egy alkalmazást, ami tíz évvel megöregíti a fényképedet, és naponta háromszor kapcsolatba kell lépned a jövőbeli önmagaddal.” Vagyis minden nap beszélgetsz a jövőbeli önmagaddal, a terveidről, mintha kapcsolatot alakítanál ki vele. Három hét múlva ezek az emberek újra bekerültek a funkcionális MRI-gépbe, és megkérték őket, hogy képzeljék el magukat tíz év múlva. És akkor aktiválódott az önmagukra vonatkozó terület. Jaj, mert találkoztak. Kapcsolatba kerültek a jövőbeli önmagukkal. Te nem tudsz… És itt beszélünk a halogatásról. Soha nem tudsz küzdeni egy jövőbeli önmagadért, akit nem érzel a sajátodnak. Szóval szerintem nekem nagyon fontos, és ezt az állításomat ez a tanulmány is alátámasztja: nagyon fontos,
24:26 hogy kapcsolatba kerülj a jövőbeli önmagaddal, hogy beleszeress a jövőbeli önmagadba. Mert ha már tisztán látod, milyen lesz a jövőbeli önmagad, akkor elindulsz, és felé fogsz haladni. De ha a jövőbeli önmagad idegen számodra, nem indulsz el felé. A vizualizáció olyan dolog… Azt mondod: „Na, elképzelem a jövőbeli önmagamat.” De ha aztán idegen marad, ha reggel nem úgy kelsz fel, hogy azt mondod: „Feléd tartok. Szerelmes vagyok beléd, a jövőbeli önmagamba, és feléd tartok. És biztosan el fogok jutni hozzád”, akkor itt a különbség, Marian: elképzelheted, de ha nem mozdulsz, nem fog működni. A vizualizálás nagyon erőteljes. De ha becsukod a szemed, vizualizálsz. Amikor kinyitod, el kell gondolkodnod: „Jó, és most mit csináljak?” Ez a kulcs.
25:13 És kérlek, otthon mindenki gondolkodjon el ezen, ízlelgesse ezt a gondolatot. Vizualizálsz: „Tökéletes. Csodálatos. Hűha! De jó! Hú, de jólesik!” Aztán kinyitom a szemem, és ha nem merül fel bennem, hogy „És most mit tegyek, hogy odajussak?”, akkor nem működik. Én nagyon gyakorlatias vagyok. És mondom neked, Marian: „Egymillió euró, egymillió euró, egymillió euró.” Jó, igen. „És most mit csináljak? És most mit csináljak?” Szóval, ha nem követi az, hogy „És most mit csináljak?”, akkor nem fog működni. Persze, mert néha csak úgy abbahagyjuk, hát... Képzeld el és engedd el Képzeld el, engedd el. Pont. Engedd el a szorongást. Persze, rendben. Engedd el a szorongást. Vagyis nem úgy, hogy: „Na, akkor most gyerünk már!” Nem, engedd el, lazíts,
26:00 bízz. Bízz az életben. Ezt sokszor mondom: „Bízz az életben, de indulj el.” Vagyis indulj el. „Mit csináljak?” Én minden nap megkérdezem magamtól: „Mit csináljak?” El akartam jönni erre a podcastra. Két éve láttalak egy podcastben, és arra gondoltam: „Én el akarok menni ennek a nőnek a podcastjába. Imádom. Vagyis imádom.” Az igazság az, hogy Don María Alonsóval volt. -Ah, igen -Az első, talán... Lehet kétszer jött? Nem, egyetlen egyszer volt a podcastban. Azt hiszem, Mario Alonso úrral volt, de nem emlékszem. Arra viszont emlékszem, hogy megvolt bennem ez a szándék. És hát, nyilván, itt vagyok. Itt vagyok. És ez már a második alkalom, hogy itt vagyok. Vágytam rá, gondoltam rá, de el is indultam. Én elindulok. Mozdulni kell. Ez a kulcs.
26:46 Akkor akik néznek minket, érzelemmel, szándékkal képzeljék el, aztán amikor kinyitják a kis szemüket, mondják: Jó, oké, most mit csináljak? Később majd megkérdezlek arról, hogy hogyan tudunk kapcsolódni a jövőbeli énünkhöz, vagy hogyan teremthetjük, vagyis, szeretném tudni... Ma megleplek. Jaj, ezt imádom! Maradj, maradj velünk egészen a végéig, hogy teljes egészében meghallgathassuk. Na, most, hogy már szóba hoztad a vizualizációt, arra gondoltam, játszhatnánk egy ilyen játékot, jó? Állítsunk fel egy rangsort. Mondok neked különböző eszközöket, amik manapság nagyon divatosak arra, hogy átprogramozd az elmédet, bevonzz dolgokat… vagy hát, nevezd, ahogy akarod. Te pedig mondd meg, egytől tízig mennyire hatékony szerinted. És például ha azt mondod: „Hát, mondjuk olyan hatos, vagy ötös”, vagy akármi,
27:35 akkor mi hiányzik belőle, vagy mire lenne szüksége ennek az eszköznek ahhoz, hogy tízes legyen? Rendben? Rendben, lássuk csak. Na, az elsőt már bedobtuk: vizualizálni. Milyen osztályzatot adnál rá? Tíz. Egy remek tízes. Jól csinálva. Jól csinálva. Mi a legnagyobb hiba vizualizáláskor? Több is van. Az egyik hiba, ha érzelmek nélkül vizualizálsz. Miért? Hát, mert ha érzelmek nélkül vizualizálsz, az azt jelenti, hogy ez nem fontos. Vagyis amikor te... Aztán a technika. Nagyon fontos, hogy jó vizualizációs technikád legyen. A technika. Nekem van egy, és ez az: először kézzel leírod, hogy mit szeretnél. A kézzel írás összekapcsolja a testet, a szemet, a kezet és a gondolatot. Vagyis van egy kapcsolat. Itt vagy, kézzel.
28:21 És emellett aktiválja a bal agyfélteke egy olyan területét, amely egy hídon keresztül kapcsolódik. Olyan, mint egy híd a kérgestesten keresztül a jobb agyféltekéhez. Vagyis ez ott nagyon erőteljes. Kézzel. Mintha már meglenne. Így hát mit is akarok én? És aztán figyeld csak, amikor írsz, több időbe telik, mint például, ha lediktálod. Nyilván. Így az agynak van ideje elképzelni, amit leírsz. Vagyis: „Reggel felkelek, és látom a napot.” És máris örömöt érzel. „Meghallom a fiam hangját, és nyaralunk” – vagy akármi. Írsz, és miközben írsz, már el is képzeled, mert van időd megalkotni magadban azt a képet. Így már írás közben magad előtt látod a reggeli napot, vagy hallod a fiad hangját. És akkor már élvezed is, és érzékszervi részletekkel töltöd meg a képzeletedet.
29:11 Ez nagyon fontos. Aztán én felveszem ezt a saját hangomon. Beteszek valami kellemes zenét, dolgozom a hercekkel meg mindennel. Majd elmesélem, de a lényeg az, hogy otthon mindenki tegyen be olyan zenét, ami ellazítja. Valamit, ami ellazítja. A lényeg, hogy lejjebb vigyük az agyhullámok frekvenciáját. Felveszed a saját hangoddal, aztán időnként meghallgatod. Felteszed a fejhallgatót, becsukod a szemed, és élvezed. Ha nem élvezed, akkor nem is érdekel annyira, és nem fogod elérni. Lehet, hogy ez a cél, amit kitűztél, nem is a tiéd. Valaki más mondja neked azt, hogy ott kellene lenned. Pontosan. Képzeld csak el, hogy neked a család, a szerelem meg ilyesmik a legfontosabbak, aztán leírod: „De jó lenne egy nem is tudom,
29:57 milyen osztályú Mercedesem.” Visszahallgatod, amit mondtál, és semmi. Se hideg, se meleg. Ja, ja. Automatán Nem lesz benned lendület, szenvedély. Élvezetet kell érezned, amikor hallgatsz. Öröm. Úgy értem, lelkesedést, örömet kell érezned, hogy azt mondd: „Én oda akarok menni.” Aztán persze az történik, hogy irányt adsz az agyadnak. Képzeld csak el: a körülötted lévő végtelen sok inger közül azokat fogod észrevenni, amelyek odavezetnek, mert a tudattalanod, amely mindent hall és mindent lát, azokat az ingereket fogja észrevenni, amelyek oda visznek, hiszen már megadtad neki a koordinátákat. Olyan ez, mint egy térkép. És te megadtad neki a koordinátákat. Oda fog vinni. Ne kételkedj benne. Kell ehhez dátumot kitűzni? Ezt mindig meg szoktam kérdezni, mert nem tudom,
30:45 meddig tudjuk kézben tartani a dolgokat. Főleg mi, akik nagyon kontrollmániásak vagyunk. Velem ez gyakran előfordul. „Én ennyi pénzt akarok ennyi idő alatt.” Nem tudom. Hát, a válasz ambivalens, mert persze egyrészt azt mondod: „Határozatlan ideig elveszi az energiádat.” Látod persze. Határozatlan ideig elveszi a lendületedet. De ha kitűzöl egy konkrét dátumot, és közeledik, frusztrációt és kételyt kelthet benned. Szóval, ez bonyolult... Nem hiszem, hogy van jó válasz. Szerintem ez nagyon attól függ, ki hogyan érzi magát. Ha te azok közé tartozol, akik stresszelnek a célok kitűzése miatt, akkor talán írás közben lazítanod kell. Pontosan. Szerintem ez teljesen személyfüggő. Ha olyan ember vagy, akinek mindent kézben kell tartania, kitűzöl egy dátumot,
31:30 és tudod, hogy aztán csak frusztrálni fog, és nehéz lesz megbirkóznod vele, akkor inkább ne tűzz ki dátumot. De ha jól kezeled a frusztrációt, azt mondod: „Jó, semmi baj. Szeptemberre terveztük, de mindegy. Akkor decemberben lesz. Én megyek tovább. Biztos oka van.” Szóval van valami, amit mindig mondok: „Hé! Biztos oka van. Most még nem értem, de egy idő múlva majd visszanézek, és azt mondom: »Még jó.« Ennyi, majd később lesz.” Rendben, akkor szuper. Igen. Hát, a vizualizáció, ha jól van megcsinálva, akkor tízből tízes, vagyis a lehető legjobb értékelést kapja. Az ász. Ez a technika, egy jó technika, valami, ami lelkesít, és amit mondtam neked. Szóval amikor kinyitod a szemed, mondd: „És most mit csináljak?” Aztán cselekvés, cselekvés, cselekvés. Cselekvés nélkül nincs változás.
32:17 Tökéletes. Második: megerősítések és mantrák mondása egy tükör előtt állva. Vagy leírom a mantráimat és a megerősítéseimet, és felteszem őket egy tükörre. Miért? Kérlek, indokold meg nekem a válaszodat. Igen igen igen megindoklom. Úgy értem, ha akkor beszélsz az agyadhoz, amikor nem hall téged, és olyan nyelven, amit nem fog megérteni, nagyon nehéz, hogy célba érjen. Mindjárt pontosítom. Igen. Egy megerősítés, ha nem érzelemmel mondod ki — márpedig ez az a nyelv, amit a tudattalan rész ért —, olyan nyelven, amit megért, vagyis jelen időben, pozitívan megfogalmazva — ezt teljesíti, ezért adtam rá ötöst —, de olyan pillanatban kell mondanod, amikor meghall. Miért? Mert ha nagyon sietsz, a fürdőszobában fogat mosol, meg mit tudom én, mi,
33:04 akkor száz százalékig tudatos szinten működsz. Te pedig a tudattalanodhoz akarsz beszélni. Nem a tudatos részedhez, hanem a tudattalanodhoz. Milyen frekvencián szólunk a tudattalanhoz? Bizonyos pillanatokban lehet hozzá beszélni. Vannak pillanatok, amikor a tudattalanod… Mondok egy szemléletes példát azoknak, akik néznek minket, hogy értsék, hogyan működik. Képzelj el egy kastélyt. Egy kastélyt, körülötte vizesárokkal, tóval és egy híddal. A kastély a tudattalan, te pedig kívül vagy. A tudatos részed az, ami kívül van. Kiderül, hogy van két pillanat, amikor felnyílik a felvonóhíd, és be tudsz jutni a tudattalanba. Mikor van ez a két pillanat? Amikor elalszol: van néhány perc, amikor az agyad Z-hullámokban van,
33:49 és száz százalékig fogékony vagy a sugallatokra, mint egy gyerek. Vagy amikor reggel felébredsz. Akkor is van egy ilyen pillanat. Ott már bonyolultabb a helyzet, mert reggel az agy általában nagyon nehezen lendül cselekvésbe. Este viszont… Ezért nagyon jók az affirmációk, de akkor kell mondanod őket, amikor hall téged. Persze, ha vezetsz, és közben affirmációkat hallgatsz… Igen, igen, és rádiót hallgatsz, vagy ilyesmi. A felvonóhíd zárva van. Nem, nem, zárva van. Egyszerűen zárva van. A gyerekeknél ez a felvonóhíd állandóan le van engedve, éjjel-nappal. Éppen ezért van az, hogy ők az idő minden egyes pillanatában a jelen pillanatában élnek. És nagyon fogékonyak a szuggesztióra. Az agyuk...
34:35 De hát amiről beszélek neked, az az agyhullámok kérdése. Vagyis most te meg én bétaállapotban vagyunk, elég magas béta szinten. Mert szellemileg frissek vagyunk, és ébren vagyunk. Aztán csökken a frekvencia, a béta sebessége, jön az alfa, majd a théta. A théta hullámoknál az agy különösen fogékony a szuggesztióra. Ilyenkor olyan nyelven kell beszélni hozzá, amit megért, ez pedig általában szimbolikus, jelen idejű, ráadásul egyes szám első személyű. Én például szimbólumokat használok. Ha egy változást akarok leírni, egy folyó két partját és egy hidat írok le. Ha az új identitásodat akarom leírni, a hangommal végigvezethetlek, ahogy sétálsz, átkelsz a hídon, visszanézel, és otthagyod a régi identitásodat.
35:22 Aztán megérkezel egy helyre, ahol önmagad vagy, ahol igazán lenni szeretnél. És ott a tudattalannak szimbólumokat adsz. A legkorlátozóbb hiedelmek általában az ember saját életének első két-három évében épülnek be, vagy ekkor kapcsolódnak össze az idegi hálózatok, amikor a nyelv még nincs jelen. Ezért a tudattalan nagyon szimbolikus. Ezért van az, hogy az első két-három év... Hát, egy gyerek életének első évei létfontosságúak, mert ilyenkor építed fel az elméje teljes szerkezetét, nem? Azt, hogy miben fog hinni a jövőben. Igen, csak az a helyzet, hogy erről is le kell venni az emberekről a nyomást, mert azt gondolhatják: „Jaj, ezt mondtam neki, vagy rákiabáltam.” Nem, várjunk csak. Nem, ez nagy feszültséget okozhat, nem?
36:08 Az első két évben tényleg nagyon-nagyon fogékony. Nagyon könnyű eljutni oda, a tudattalan részhez, és hogy összekapcsolódjanak az idegpályák. De aztán nagyon alakítható. És az a jó, hogy nagyon alakítható. Próbálom megértetni az emberekkel, hogy az identitás nagyon alakítható dolog. Nagyon. Én ezért sokszor megszabadultam a korábbi identitásomtól. Sok életet éltem le egyetlen életen belül, ezért beszélek tapasztalatból. Lehet, hogy gyerekkorban összekapcsolódtak bizonyos idegpályák, és nálam sok rosszul kapcsolódott össze. Vagyis sokszor... Szóval nekem programozási hibám volt. Az én programozásom kész katasztrófa volt. Nem hiszem el, nem hiszem. Abszolút Marian. Nekem olyan volt az agyam behuzalozva, hogy, hát, kész káosz volt az egész. Úgyhogy az első, amit tettem, hogy újraprogramoztam magam,
36:55 hogy segíthessek a többieknek. Persze, hát ez lehetetlen. Nincs olyan agy, ami tökéletesen lenne behuzalozva. Vagyis lehetetlen. Mindannyiunknak van bogara. Mindannyiunknak ilyenjei vannak: ez nem végzet. -Jaj fontos! -Szuper! Amellett, hogy keresed a megfelelő eszközt, bíznod kell abban, hogy megvan benned az erő, hogy bármilyen hiedelmet vagy gondolati struktúrát megtörj, amit mostantól tanítottak neked. Vagyis most, most, teljesen mindegy, hány éves vagy. Ja, vagyis mostantól, mától. Azt mondom, ismételgetned kell magadnak az új identitásodat, amíg a tudatalattid meg nem adja magát, és azt nem mondja: „Ilyen vagy.” Ha azt mondod: „Nem, én X vagyok”, és te például...
37:41 Van egy gyakorlat is, amit én is szoktam ajánlani. Az pedig az, hogy írd le, hogy milyen is vagy... Vagyis megkérdezlek: „Marian, írd le, milyen vagy, jellemezd te magad.” „Rendszerető vagyok, szétszórt vagyok, szeretetteljes vagyok, vagyok...” És akkor, aztán ezek lesznek a címkéid. És az agyad majd gondoskodik róla, hogy te a címkéidnek megfelelően viselkedj. Válaszd ki azokat, amik nem tetszenek... Úgy értem, amikor azt mondom neked, milyen vagy, ne fogd vissza magad, mondd el, mi jó és mi rossz benned. Amit te gondolsz, amit te gondolsz. És mondasz húsz dolgot. Aztán kiderül, hogy a húszból azt mondod: „Van tizenkettő, amit imádok. De van nyolc, aminél, bárcsak mások lennének.” Akkor írd oda mellé...
38:27 Milyennek szeretnéd? Pont az ellenkezője. „Rendetlen vagyok? Hát jó, rendezett vagyok. Mostantól kezdve rendezett vagyok.” Ha valaki azt kérdezi tőled: „Imádom a rendet. Hát, egyszerűen imádom.” Eleinte olyan, mint az agy… Nem ismered Te még nevetsz is rajta. Azt mondod: „Micsoda hülyeséget mondtam az előbb!” De eljön az a pont, amikor az agy, amely imádja az összhangot, imádja az összhangot aközött, amit mondasz és amit csinálsz, rávesz, hogy észre sem véve elkezdj rendet rakni, és végül rendezett emberré válj. Biztos. Vagyis száz százalék. Begoña, mennyi idő alatt tudom átalakítani ezt az identitást? Ez nagyon jó kérdés. Ez aztán a kérdés! Hónapokig tart. Hónapokig. Szóval ne mondja neked senki, hogy megnézel egy Instagram-reelt, és máris megváltozol, vagy elolvasol egy könyvet, és kész. Nem.
39:16 Én úgy hasonlítanám ezt, mint amikor megtanulsz egy nyelvet. Képzeld el, hogy most hirtelen külföldre mész, mondjuk Olaszországba. Aztán minden nap olaszul kezdesz beszélni. Két év után valaki kérdez tőled valamit, te meg rögtön olaszul válaszolsz. Aztán visszajössz megint Spanyolországba, és újra spanyolul kezdesz beszélni. Na, mi történt ott? Új idegpályákat kapcsoltál össze. És miközben ezek az új idegpályák inputot kaptak, te továbbra is olaszul beszéltél. De amikor visszajöttem Spanyolországba, te megint spanyolul kezdtél beszélni, és ha valaki hozzád szól, spanyolul válaszolsz. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy amikor megváltoztatsz egy hiedelmet, ugyanez történik, rendben? Vagyis kialakítasz egy új idegi útvonalat, és egy adott ingerre már ezen az új módon reagálsz. De figyelj, ha nem tartod fenn, ha nem tartod fenn – ezért kell edzeni az elmét
40:04 –, ha nem tartod fenn, előjöhet a korábbi útvonal, a régi idegi útvonal. Szóval nem töröljük ki teljesen az előző kis ösvényt. Ott van. Nem töröljük ki. Ezért kell szeretettel és gyengédséggel fordulnod önmagad felé. Azt mondod: „Nem, meg akarok változni.” És igen, és változol. De ne feledd, a másik kis ösvény még mindig ott van. És mindig ott lesz. Mindig előjöhet. Mindig tudsz úgy is reagálni, ahogy korábban. De figyelj, ha visszamész Spanyolországba, és valaki szól hozzád, nem olaszul fogsz válaszolni, hanem spanyolul. Látod, továbbra is tudsz olaszul, de az agyad… vagyis gyorsan arra visz, hogy spanyolul válaszolj. Tehát automatizáltál egy reakciót. Amit itt mondani akarok, az az, hogy a reakcióink automatizálódnak.
40:50 Az agy nem felejt, hanem lecserél. Lecseréli azt. Nem mondhatod azt, hogy: „Na, ezt az idegi útvonalat elfelejtem. Törlöm, kész.” Nem. Hanem az történik, hogy amikor már nem használod, meggyengül. Meggyengül, egyre gyengébb lesz, és elkezd felülkerekedni az új. És amikor jön egy inger, amikor valaki azt mondja neked: „Hát, ezt aztán jól elrontottad az öltözködést!” Ahelyett, hogy nekimennél, azt mondod: „Hát, figyelj, sajnálom, ha nem tetszik.” De már nem borulsz ki. Úgy értem, már másképp reagálsz, kevésbé vagy reaktív. Például valaki, aki nagyon reaktívnak tartja magát. Vagy olyan, aki külső megerősítésre szorul. Aztán eljön az a pont, amikor bevezetsz egy új hiedelmet: „Nem érdekel,
41:36 mit gondolnak mások. Tudom, ki vagyok.” És ezt ismételgeted magadnak: „Nem érdekel, mit gondolsz. Tudom, ki vagyok.” És amikor valaki kritizál, az már nem érint meg. Miért? Mert már új módon reagálsz. Beépítettél egy új hiedelmet: nincs szükséged külső megerősítésre. Ahhoz, hogy beépítsd ezt a meggyőződést, Begoña, ezt az új meggyőződést, például azt, hogy „rendszerető vagyok”. Persze, mennyire kell ezt valóságosnak érezned? Mert persze, ahogy mondod, eleinte nehéz, mert azt mondod: „Persze, én rendetlen vagyok, most meg azt mondom, hogy rendszerető vagyok.” Olyan, mintha jelmezben látnád magad a tükörben. Olyan, mintha jelmezben látnád magad a tükörben. De mi történik? Egy idő után, ha sokszor látod magad ugyanabban a tükörben, felismered magad.
42:22 És már nem lesz olyan furcsa, mert az agy mindenhez hozzászokik. Erről van szó. Én A vagyok. Például rendetlen vagyok, A vagyok. De X akarok lenni. Aztán eljön az a pont, amikor elkezdem mondogatni: „Nem, én X vagyok. Nem, én X vagyok. Nem, dehogyis! Én X vagyok.” És az agyad erre így reagál. Feladja, automatizálja: „Te X vagy.” Aztán ha X vagy, úgy is viselkedsz, mint X. Vagyis, ha rendes vagy, az agyad… Mert ez tudattalan szinten működik. Az agyad eléri, hogy összhang legyen aközött, amit hiszel, és amit teszel. Elkezdünk rendet rakni. Ez annyira szép. Szép. De klassz! Na, akkor folytassuk a gyakorlattal, bár ez szuper érdekes. Nagyon tetszett. A vision boardok, vagyis az álomtáblák. -Nyolcast. -Nyolc. Egy nyolcas, igen. Ezek képek, a tudattalan nagyon szimbolikus.
43:08 Tehát szimbólumokat küldesz neki. Igen, működik. Mi hiányozna még ahhoz, hogy ez egy tízes legyen? A megfelelő pillanatban, érzelemmel nézni őket. Vagyis abban a pillanatban… Például ahhoz, hogy tízes legyen, le kell vinni az agyat théta-hullámokra. Mondjuk meghallgatsz egy hanganyagot, ami alfára lassítja a mentális pörgést, és akkor vizualizálsz, vagyis a vision boarddal, érzelemmel képzeled el. Ránézel, becsukod a szemed, és élvezed. Így érzelmet viszel bele. Jó, ha a vision board mindig ott van, hogy ezt a képet adja, mert végül is elhaladsz mellette, és a tudatalattid befogadja. A kép így akkor is eljut a tudatalattidhoz, amikor csak elhaladsz mellette. De ha ezt szándékosan előidézett érzelemmel is kíséred, akkor még jobb.
43:53 És keresed a pillanatot, ahogy mondod, azt a nyelvet, amikor a tudattalan fogékonyabb. Pontosan, az a pillanat, amikor kinyílik a kastély felvonóhídja, és közvetlenül beszélhetsz a tudattalan részedhez. Mi a legnagyobb hiba, amit a vision boardok készítésekor elkövetünk? Mert tudom, hogy nem mindenkinek működik, és biztosan sokan kiábrándulnak ebből az eszközből. Szerintem olyan képeket használnak, amelyek nem igazán őket ábrázolják. Vagyis képzeld el, hogy valaki szeretne párt találni. Aztán fogja magát, és azt mondja a mesterséges intelligenciának: „Generálj nekem egy random pasit.” Erre persze létrehoz egy pasit a te képeddel, vagy egy olyan embert, akinek a te arcod van, te meg csak nézed, és a tudatalattid nem tudja teljesen elhinni.
44:39 Ez olyan, hogy: „Ez az ember...” Mert lehet, hogy nem azt ábrázolja, aki tetszik, vagy megfog, ugye? Lehet, hogy olyan képet kaptál, amin valaki nagyon jóképű, vagy akármi, de egyáltalán nem téged tükröz, vagy a tudatalattid pontosan tudja, hogy persze, például mesterséges intelligenciával hoztad létre, vagy kivágtad egy magazinból, és ugyanúgy beragasztottad, de ez nem valódi. Szóval én mit ajánlok? Például egy képet két egymást fogó kézről. Igen jelképes. Vagy akár egy ember illata. Úgy értem, amikor elképzeled, képzeld azt, hogy annak az embernek a karjaiban vagy. Amikor vizualizálsz, tehát ezt az érzést is idézd fel, ne csak magát a látványt. Vagyis valami sokkal inkább érzéki, és kevésbé vizuális.
45:24 Szóval egy vision board, ha túlságosan aprólékos, akkor megfojtja azt, ami a kreativitás. Én azt gondolom, hogy inkább elvontabb képek kellenek, amelyek olyan érzelmeket keltenek, amik jobban kapcsolódnak az érzékszervekhez, vagyis sokkal érzékibbek. Egy illat, egy kéz érintése. Persze, ha az a jelenet vele, én hogy érzem magam akkor? Pontosan, igen, éppen pontosan így van. Ha túlságosan hideg van... Igen, egy kép valamiről... Például egy autó. Szeretnék egy új autót, és csak kiteszem oda az autó képét, ennyi. Lehet, hogy magamat is látnom kell benne. A kormánykereket a kezemmel megérintve, a kormányhoz érve. Igen, igen, igen. Nagyon jó. Rendben, akkor beszéljünk egy kicsit a hálanaplóról. Hálát adni valamiért, ami még nincs meg nekem.
46:11 „Köszönöm ezt a munkát.” De hát még mindig nincs meg nekem. Én most szándékot fogalmazok meg. Működhet ez úgy, hogy azért adok hálát, ami még egyáltalán nincs meg nekem? Ez nálam tízes, a hála nálam tízből tíz. Figyeld csak, a hála megváltoztatja az agy hangulatát. Vagyis azt az érzelmi agyat, amiről az elején beszéltem neked. Mondtam, hogy „olyan, mint három réteg, mint egy matrjoska”. A középső az érzelmi agy. Evolúciósan alapvetően két dologra van berendezve: hogy megvédjen minket a fenyegetésektől – ez a félelem –, vagy hogy kötődjünk és szaporodjunk – ez pedig a szeretet. Amikor tehát hálát adsz, a szeretet pólusára állítod. Én pedig mindenért hálát adok. Vagyis számomra a hála a nagybetűs eszköz.
46:57 Megteheted írásban, vagy megteheted gondolatban. A jelenben mondom, ugye? Hálát adni a munkáért, amit szeretnék. Például: „Köszönöm ezt a munkát.” Előre hálát adni, csodálatos. De hálát adni azért, amid valóban most van, vagyis annak, amit keresel... Én általában a háláról beszélek. Az előre való hálával viszont vigyázni kell. Ott óvatosnak kell lenni, mégpedig egy okból. Mert ha belehelyezkedsz egy jelenetbe, egy vizualizációba, és hálát adsz, ugye? Például azt mondod: „Hálás vagyok, hogy van egymillió euróm.” Akkor ezzel megadod ezt az elégedettséget az agyadnak, és elveszed tőle azt az energiát, amire szüksége van ahhoz, hogy eljusson oda. Máris megadod neki a jutalmat. Az a dopamin, amit az agy éppen keres.
47:43 Vigyázat, mert a frusztráció, a munka, az energia, amibe kerül, hogy eljuss oda… na, ezzel óvatosnak kell lenni. A minap olvastam egy tanulmányt, már nem emlékszem pontosan, ki készítette, de valami ilyesmiről szólt. Azt mondta, hogy persze, ha úgy képzeled el, hogy már minden kész, akkor azt mondod az agyadnak: „Ne csinálj semmit, már megvan.” Szóval az utat is el kell képzelni. Ezzel óvatosnak kell lenni. Én inkább azért vagyok hálás, amim már most van, amit az érzékeimmel látok, mint hogy valamiért legyek hálás, aminek a megszerzése hihetetlen elégedettséget adhat, de közben elveheti az üzemanyagot, ami ahhoz kell, hogy eljussak oda. Szóval ezzel azért óvatosnak kell lenni, ezek csak kis apróságok. Én azt gondolom, azt érzem, hogy elveszíted azt a tényezőt, amiről
48:31 beszéltél, amikor a vizualizációról volt szó: hogy „És most akkor mit csináljak?” Vagyis úgy adsz hálát, mintha mostanra már mindent lezártál volna, aztán élnéd tovább az életedet, mintha mi sem történt volna, nem? Hol van ebben a cselekvés? Szerintem annak mindig, mindig jelen kell lennie. Meddig tart a fegyelem, Begoña? Vagyis hol a határ? Meddig működik jól, ha valaki fegyelmezett, és hol van az a pont, amikor az elméd azt mondja: „Na, a fegyelem eddig tartott. Valami másra van szükséged”? Számomra a fegyelem nélkülözhetetlen összetevő. A kitartás, a fegyelem éppúgy, mint a szenvedély. Gondolj csak bele, te is… Amikor valaki belevág valamibe. Képzeld el: „Meg akarok tanulni angolul.” Az első napokban szuperlelkes vagy. Ez, mondjuk, a kezdeti lendület.
49:16 Olyan, mintha fognál egy követ, és jó messzire elhajítanád. És tényleg nagyon-nagyon messzire jut. A fegyelem viszont az, hogy a kezedben tartod azt a követ, és mész, mész, mész vele, hogy még messzebbre juss. A fegyelem tehát ahhoz is nagyon szorosan kapcsolódik, hogy milyen a viszonyod a jövőbeli önmagaddal. Vagyis hogy lelkesítsen az a gondolat, hogy találkozol majd önmagadnak azzal a változatával. Ráadásul, figyelj, Marian, a döntéseink… Szóval szerintem, és ez csak az én véleményem, végtelen sok Marian-változat létezik, végtelen sokféle jövőbeli Marian. Végtelen, tényleg végtelen. Aztán minden egyes napi cselekedeteddel az egyik vagy a másik változatban kötsz ki. Például elképzelek egy egészséges, erős, fitt, boldog Mariant…
50:04 Jó, hát a ma kiválasztott ételed segíteni fog, hogy eljuss oda. Ha ma elmész edzeni, az is segít, hogy eljuss oda, vagy egy másik változathoz. Vagyis ha hirtelen elkezdesz cukrot enni, egy olyan Marian-változatban kötsz ki, aki talán beteg lesz a jövőben. Ha jól választod meg, mit eszel… Úgy értem, a nap minden apró cselekedete abba az irányba visz… Dönts. Olyan, mintha végtelen hálózatok lennének. Ha meghozol egy döntést, erre mész. Aztán meghozol egy másik döntést, arra mész. Elvihet az egyikhez, a másikhoz vagy egy újabbhoz, Marian. Ez elképesztően erőteljes, mert visszaadja neked a felelősséget minden egyes tettért, amit nap mint nap véghez viszel. Hová szeretnéd vinni az éned? Én kvantum-énnek hívom, imádok erről beszélni, mert minden dimenzióban,
50:51 a téridőben jelen van. Nincs egy konkrét helye. Akkor választod, amikor csak akarod. A nap során meghozott döntéseiddel. Minden egyes nap mit választasz? Ha például félelemből hozol meg egy döntést. Elhatározod, hogy előadást tartasz háromezer ember előtt. És akkor azt mondod: „Ó, de jó!” Aztán viszont elkezdődik a félelem. És akkor azt mondod: „Szerintem idén mégsem, mert a gyerek még nagyon kicsi, mert nagyon szüksége van rám, és hát ezt jól elő kell készíteni, mert óriási a felelősség.” Erre az agyad tökéletes érveket fog felsorakoztatni, hogy azt mondd: „Sajnálom, de jövőre igen, idén viszont nem. De jövőre számítsatok rám.” Aztán azt mondod: „Még jó, hogy ilyen felelősségteljes vagyok.” Pedig valójában a félelem cselekedett, nem a felelősség. Te pedig utólag felelősségnek álcáztad.
51:39 Jaj, ne, Begoña, mondd meg, honnan tudom megkülönböztetni a félelmet a felelősségérzettől. Vagy azért, mert néha azzal próbáljuk álcázni magunk előtt, hogy „az intuícióm azt súgja”, nem? „Az intuícióm azt súgja, hogy nem kéne”, miközben lehet, hogy valójában csak az elméd próbál szabotálni, hogy megvédjen, és ez nem feltétlenül az intuíciód. Te hogy ismered fel ezt a belső párbeszédedben? Én kétféleképpen ismerem fel. Az idő alapján, vagyis hogy mennyi időbe telik, mire észreveszed. Például, ha azonnal jön, az intuíció. Ha pár percig tart, mire átrágod magad rajta, akkor már arról van szó, hogy... szabotálod magad, vagy... Igen, az intuíció valami nagyon gyors dolog, egy érzés. Például valaki felajánlja, hogy tartsd meg azt az előadást, és te hirtelen megörülz,
52:24 és azt mondod: „Hű! De jó!” Aztán elkezded túlgondolni, és jön a félelem. „Nem, mert most nem alkalmas, mert olyan sok ember lesz ott, nekem pedig nagyon felkészülten kell mennem. Nem mehetek félgőzzel.” Na, ott kezdődik a félelem. Persze Elkezdődik a félelem. És akkor: hogyan ismerem fel? Az időből és a testből. Vagyis a testből, abból az első érzésből, amit a testedben kelt. Úgy értem: békét érzek vagy feszültséget? Először, de tényleg elsőként, gyorsan. Szeretem ezt az eszközt: figyelj a testedre. Először. Mit mond, amit először érzel? Igen az Lefagyok, és azt mondom: „Vigyázz.” Mert ilyenkor aztán nehezen döntöm el, hogy igen vagy nem, mert néha jönnek olyan lehetőségek, amelyekre azt mondod: „Hűha!
53:10 Ezt aztán senki nem utasítaná vissza”, aztán mégis… nem? Vagyis feszültség. Ezért kérdeztem, hogy ezt hogyan különbözteted meg. De igaz, hogy az intuíciód rögtön jelentkezik, érzed. -Gyors. -Nem gondolkodik el a dolgokon. A tudattalan elképesztően gyors. És ad egy érzést. Mivel a testen keresztül szól hozzád, igen, a testen keresztül, érzéseken keresztül... Amiről te is beszélsz: „Érzek ott valamit, nem tudom, mi az, de nem...” Ennyi, figyelj rá. Én pedig egyre jobban hallgatok a testemre, nem? Az érzésekre. Van, hogy valakinél elsőre azt érzed, hogy nem, aztán mégis elkezdesz gondolkodni rajta, főleg a munkában. Például olyanoknál, akik velem dolgoztak. Egy állásinterjú, aztán azt mondod: „Hmm, nem.” Utána beszélsz az illetővel.
53:56 De szükségem van valakire, mert ezt meg kell csinálni, meg ilyenek, és úgy tűnik, jó fej, vagy jól dolgozik. Aztán mégsem. És azt mondod: „Pedig tudtam, nézd csak, a testem is ezt jelezte nekem.” Hű, ez durva! De energetikai szinten történik valami? Szerinted túlmutat az elmén? Igen, az elméről tudunk magyarázatot adni... Én tiszta tudományt tanultam, de a valóságnak csak egy egészen, egészen apró részét tudjuk megmagyarázni. Abszurd módon következetlenek lennénk, ha azt gondolnánk, hogy meg tudjuk magyarázni a valóságot, miközben a valóságból semmit sem érzékelünk. Hogy magyaráznánk meg, ha még csak nem is érzékeljük? Összességében, hát az a helyzet, hogy mi sokkal kevesebbet tudunk... Valójában nagyon keveset tudunk.
54:42 Az az erő, amivel nemcsak az elménk, hanem úgy általában a tudatunk rendelkezik. Nem, nem, nem, nem erről van szó. Az agy lefordítja a körülöttünk lévő elektromágneses jeleket, és valóságot teremt belőlük. Te egyfélét érzékelsz, én meg egy másikat. Vagyis keveset tudunk. Ezért kell alázatosnak lennünk. Attól, hogy nem látod, még nem jelenti azt, hogy nem létezik. Olyan frekvenciákat sem hallunk, amelyeket a kutyák igen. Amíg nem tudtuk megmérni ezeket a frekvenciákat, azt hittük, hogy a hang csak olyan, amilyennek mi halljuk. Ez csak egy apró példa mindarra, amire most azt mondjuk: „Nem létezik”, pedig nem arról van szó, hogy nem létezik, hanem arról, hogy nem látjuk és nem tudjuk megmérni. Nem arról van szó, hogy nincs.
55:28 Rendben, az utolsó. A jól elkészített mentális újraprogramozó hanganyagok. Milyen osztályzatot adnál nekik? 11-es -Ez a csúcs. -Tízből tíz. Ez változtatta meg az életem. Na, mik azok a mentális újraprogramozó hanganyagok, és miért ilyen erősek? Jó, akkor elmesélem az elejétől. Igen na na na! Először magamon próbáltam ki. Én nagyon gyakorlatias ember vagyok. Ahogy mondtam, elképzelem, aztán meg azt kérdezem: „És most mit csináljak?” Az elmém, az agyam pedig született problémamegoldó. Vagyis nagyon gyors, nagyon gyorsan összekapcsolom a dolgokat. Rögtön megoldást keresek. Amikor a mesterszakot tanultam, és elkezdtem megismerni az agy képlékenységét azt hogyan működik, meg az agyhullámokat és a többit, arra gondoltam: „Aha,
56:14 ha vannak olyan pillanatok, amikor az agy fogékonyabb arra, hogy kapcsolatba lépjen a tudattalan résszel, ami irányítja az egészet, akkor majd abban a pillanatban beszélek hozzá.” Szóval lefeküdtem, becsuktam a szemem, és vizualizáltam. Aztán elaludtam, és már arra sem emlékeztem, hogy… Én úgy csinálom, mint azok a régi játékbabák, amik így… becsukom a szemem, és már alszom is. Azt mondtam magamnak: „Nem, ezt nem jól csinálom.” Úgyhogy kerestem rá megoldást. Elkezdtem zenével, négyszázhatvanöt hertzes, négyszáz… igen, valahogy akörül lévő frekvenciákra felvenni a saját hangomat. Először leírtam, mit szeretnék. Aztán felvettem ezekre a frekvenciákra, és elalvás előtt hallgattam. Még most is csinálom, és mindig is csinálni fogom. Amikor át akartam programozni valamit, amikor valamit át akartam programozni…
57:02 Hát, Marian, volt egy hanganyag, amit öt hónapig hallgattam. Ugyanazt. Most elképesztően jól sikerült átprogramoznom a pénzhez való viszonyomat. Nagyon mérgező volt a kapcsolatom a pénzzel, borzasztóan mérgező. Voltak időszakok az életemben, amikor… Hát, egyedül neveltem a gyerekemet, és rengeteget kellett dolgoznom, de a hiány számomra teljesen megszokott volt. Ez volt a normális. Úgy mentem a szupermarketbe, hogy pontosan annyi pénz volt nálam, hogy „ez tíz euró, ez meg nem is tudom, mennyi. Akkor most marad még tizenöt.” Ilyen szinten. Túlélő Teljes túlélő üzemmódban. Szóval persze azt mondtam: „Egy valóságot teszek normálissá, az agyam pedig nem hagyja.” Amikor megtanultam, hogyan működik az agy, arra gondoltam: „Nem, nem. Folyton visszafogom magam.
57:48 Egy olyan mentális pénzügyi plafont teszek normálissá, amit nem akarok.” Szóval öt hónapig hallgattam azt a hanganyagot. Most éppen Dubajban, a Pálma-szigeten élek. Vagyis ez a szimbólum. Mit mondasz te? Igen, a jólétnek és a bőségnek egyenesen a legeslegfőbb jelképe. A pálmafán. Nem, elköltöztem... elmentem lakni... Na, küldd el nekünk azt a hangfelvételt! A pálmafán. Esküszöm, nem engedem el. Néha, amikor hirtelen azt mondom: „Jaj, egy kicsit visszaesett a bevétel”, elindítom a hanganyagot. Dehogy engedem el! Ugyanazt, ám! Húsz percig tart. -Ugyanaz -Ugyanaz. Húsz percig tart. Húsz perc hanganyag a hangoddal. Az én hangomon. És azt szoktam betenni, vagyis régebben is betettem, és néha még most is beteszem. És persze úgy lehet ezt meghallgatni abban a pillanatban,
58:36 amikor a tudattalan kinyitja az ajtót, és be lehet juttatni ezeket a megerősítéseket, mert végül is ez egy... Ez a konkrét egy visszaszámlálás, vagyis öttől egyig számol vissza. Aztán az audióban elkezdődnek a megerősítések. És akkor szépen elalszol, egyre inkább elalszol. Én nem emlékszem rá, soha nem hallgatom végig, de az agyam igen. Hát ez durva! Húsz perc elteltével, mire már egészen a feléhez érsz, egyszerűen elalszol. Nem a felénél. Szóval, van rajtam ez, ami méri... Ez az Oura, ami méri, mikor alszom el, és azt mondja: „Elalvási latencia: három perc.” „Elalvási latencia: nyolc perc.” És mindig elalszom, ha hanganyagot hallgatok. De tökéletes. Ennek így kell lennie. Van néhány kérdésem. Nos, először is: hogyan ismeri fel az elméd, vagy te magad, a saját tudatodban,
59:23 hogy valóban hatott rád ez a hanganyag? Miért kelsz fel másfajta módon, vagy találsz megoldásokat? Milyen jeleket ad neked az elméd? Mert elkezdesz ötleteket kapni, hogyan keress pénzt. Jönnek ötletek, látom a lehetőségeket, kapcsolódom emberekhez. Jönnek a lehetőségek. Eszembe jut egy infótermék, kidolgozom, megcsinálom, eladom. És mennyi idő alatt? Napok? Semmi sincs? Nem, nem, ezek hónapok voltak. Hónapok teltek el, mert közben azzal együtt nőtt, ahogy a vállalkozásom is fejlődött. Vagyis ez, amiről mesélek neked, két éve, két és valamennyi éve történt, ez a hangfelvétel. Két évnél is több. De teljesen megváltoztatta a valóságomat. Tényleg, nem, nem, nem. Szóval mondom neked. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy most ilyen életem van… Valaki azt mondja nekem…
1:00:09 Hány évvel ezelőtti Begoñához Tíz évvel korábbi énemnek. A valóság... Tíz esztendő? Tíz éve, igen. Nem azt mondom, hogy harminc éve. Nem, sőt, még öt éve sem, érted? Vagyis ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy azt fogom élni, amit most élek, egy szavát se hittem volna el, még viccből sem. Vagyis el se hittem volna. El se hittem volna... Lehetetlen. Hogy minden reggel úgy keljek fel, hogy a tengeren felkelő napot nézem. Mert ráadásul a házam pont a sejkek palotái előtt van, és ott van egy sziget. És ott egzotikus madarakat tartanak, a madarak pedig elrepülnek a pálmafa mellett, ahol lakom. Olyan, mint egy oázis. Olyan, mint egy oázis. Ez maga egy oázis Ez hihetetlen. Úgy értem, valaki ezt mondja nekem, és jön... Van egy sofőröm, aki értem jön, és oda visz, ahová akarom. Nem, nem, hihetetlen.
1:00:58 -Mi itt? -Nem, persze, elképesztő. Na, na, Begoña. Akkor nézzük ezt a hangot. Menjünk lépésről lépésre, mert azt mondják: „Add ide a hangot! Hol van?” Igen, igen, igen. Tényleg fantasztikus. Na, szóval ezt a hanganyagot mindenkinek a saját álmához, a saját valóságához kell igazítania? Úgy értem, te hogyan javaslod, hogyan csináljuk? Úgy értem, milyen ez a hanganyag például? Miről szól? Ez a hangfelvétel nekem készült. A hanganyag az enyém. Persze igen. Mert hát persze, én, amikor ezt a hanganyagot összeállítottam, üzleti lehetőségeket szerettem volna. És lehet, hogy valaki más valami egészen mást akar. Üzleti lehetőségeket, jobb pénzzé tételt. Vagyis jobb értékesítést. Mindazt, ami visszatartott.
1:01:44 Mert engem például az eladás borzasztóan feszélyezett. Most viszont már tökéletesen értem, hogy eladni annyi, mint szolgálni. Vagyis ha tudom, hogy valami jól fog működni neked, és azt is tudom, hogy jót fog tenni neked, akkor ez egyáltalán nem kényelmetlen számomra. Sőt, éppen ellenkezőleg: ez szolgálat. Tehát a „kényelmetlenül érzem magam eladáskor, utálok eladni” helyett mondhatod: „imádok eladni, az eladás szolgálat.” Pontosan. Imádok eladni. Imádok eladni, például. De mondom, a szóban forgó hanganyagban rengeteg kifejezés van. Önálló frázisok. Különálló mondatok. Különálló mondatok. Visszaszámlálással kezdődik, különálló mondatokat kezdek mondani. Elalszom, miközben hallgatom. De ez a felvétel különleges, mert később készítettem más hanganyagokat is,
1:02:32 és azok nem tetszenek annyira. Nem hiszem el. Esküszöm. Nem, csak hát a programjaimban vannak olyanok, akikkel ugyanez történik. Hanganyagok érkeznek hozzád.
…
